Lelkednek energiáira vigyázz!
Azzal ne gyakran játssz!

Könnyen felemészt a pokol tüze,
ha kedved nem oly üde,
mikor végére érsz a szálnak,
meghajtanak, s tovaszállnak.

Szárnyalván könnyen lángra lobbansz,
de minél feljebb dobbansz,
annál lejjebb koppansz,
s lelkednek virágjait
könnyen összetörheted.

Felpörgetett vágyaid,
s magasztos eszmék után,
kijózanodva,
szárazon,
reményt nehezen találsz.

De keresed újra,
hogy felállnál,
s szónokolnál …

… hisz kínjaid közt nem heverhetsz,
s világra így nem tekinthetsz,
oly tisztán, s üdén …

… lebéklyózva nem kesereghetsz.

De hiába minden dőreség,
lelkednek minden odvát felemészté
a vakmerőség.

Elég volt a megpróbáltatás, a kín,
s végül te döntöttél így,
hogy elég ebből egy időre,
s megvárjuk, hogy mi vár odaát.

Reméljük, lelked ott békére talál.