Tökölök a papíron,
mit írjak a tintával,
fel-, s alá.

Munkámat végzem én,
fejemben mégis más
gondolatok cikáznak.

Csak te jársz a fejemben,
hogy hol jártam én
a múltkorában
te veled.

Nem épp papíron tököltünk,
s közben az idő röpült,
most csak mélán merengek,
s munkámban eltelek.

De! Csak hiányzik
az a röpke pár óra,
s fejemben az emlékek
egyre csak cifrábbak ...

Terveimet szövögetem én ...

Lesz még ilyen alkalom,
s akkor aztán nem csak papír,
de a lepedő is kigyúl!
Szerintem max annyi,
s kettétörnek a lécek!

A lényeg:
Egyesülnek a lelkek!