Félhomályban küzdök az erőkkel.
Halkan bólogatnak.
Azt mondják szánalom.

DE Én nem tudom sírjak-e, vagy nevessek,
hiszen a háttérben hipp-hopp zene szól,
és majmok hajbókolnak.

A sör fogytán, a pálinka is párolog,
erőm elvészni látszik.

De ekkor újabb szikrák jönnek! ...
... és előre tör újra a halk suttogó,
mely egyfolytában csak bűneim sorolja,
s, hogy mi végtére való is ez az egész.

Talán nem is kell az egész!
Talán csak egy kis része!
Csak éppen annyi,
hogy a világban megleljük békénket.

Na nem a végsőt!
Ráér az még.
Élni kell addig.

Csak helyed leld meg,
és kívánok minden szépet és jót!

Hiszen boldogok a lelki szegények,
mert övék a mennyek országa!