Gonosz elme,
mit szül a félhomály,
rátok acsarkodik,
s szórja keserves átkait.

Még ne remélj,
te hervadt test,
te nyomorult lélek,
átkozott kétely ...

Még ne vágyakozz,
feloldásért,
kegyelemért,
ott vészensz,
úgyis!

Átkom megleled,
még, ha nem is keresed,
de bizton ott leled,
szívednek mélyibe,
hova karót verjetek!

S, folytatom:
Agyatok loccsanjon szét,
mikor a vér,
mi áramolik benne,
vele együtt földet ér.

Bőröd marja sav halálra,
gázoljon express,
tank taposson,
s oda vesszen,
minden mi értelem.