Apró, szúró, szilánkokra tört
homoksivatag a lelkem.

Nagy viharok dúlták színét,
mára csak a dűnék maradtak.

A dűnék közt apró fénysugarak játszanak.
Tán a remény ...

De naivan hitetjük csak magunk ezzel!
Alattom az mi játszik ott!

Eső ered. Lesz kis lét a homok közt?
Valóban! Valami mozogni látszik.
De csak a sártenger, a dagonya, a latyak
a mocsok, a szenny marad utána.