Hogy Rém-Rím képzetem
el NE szálljon véletlen
megosztom idővonaladon is,
mit kommentben odatettem.

S, lám:

Rímekbe szedtem
fél percben,
mit érzek kegyed iránt
mégegyszer.

S, tán
több alkalommal is.

De, látom ajtót
Süketen és Vakon
ostromlok
én léha lélek.

S, folytatom:

Soraimat néha
félbehagyom ...
de ez tán
nem véletlen ...

Hisz a Zűr sem végtelen,
habár hisszük
néha abban bízva,
hogy megtaláljuk
kit a sors ránk
kiosztott,
s a hőn áhított
kegyet elnyerjük.

Balga lélek
mit áhítozol,
kinkeservvel
mit fogadkozol?

Ezerszer lerótták
már a baktafán:
- a szerelem -
maga a homály!