Menekülni akartam én még
a poklok mennyországa elől.

De onnan sincs már kiút.

Helyem nem lelem.

Posvány és ingovány, mi utamat szegélyezi,
helyem már csak ott lelem.

Emelkednék én még fel,
de lehúz a magány …

Lévén Én oly ostoba,
hogy a múlt ködébe vésző árnyakat
találom magam társának …

S, a ma Tér s Idő bele foglaló
társaimat csak portyának …