Minden érzelem már a múlté.
Azt hitted rosszabb már sose lesz.
De mindig van lejjebb!

Kéretlen születés, kegyetlen halál,
s közte a kegyetlen élet.

Minden gátat igyekszel ledönteni magadban,
csak a túlélésért.

De akkor mi marad?

Energia vámpír leszel te is!
Abból élsz, ha feszültséget szítasz,
majd magadat - röhögve az egészen - túlteszed.

Röhögsz ekkor a világnak torkába,
de csak a kínjaidon próbálsz így túllépni.

Gyötrelem, szánalom, kínok.
Ezek ilyenkor már csak szavak.
SŐT! BETŰHALMAZOK!

Értelmüket vesztik.

Csak az energiát keresed ...
mást nem tehetvén ... másokban!

Kiüresedve, benned már nincs meg az az erő mely tovább vinne.
Szívod az energiát!

Keresed értelmét kínoknak.

Ez lenne az élet?
Vagy csak én jártam így?
Vagyunk azt hiszem még pár százmillióan hasonló cipőben.

Mikor mindent veszni látsz, mit teszel?
Tán feladnád ...
Á, dehogy!

Újabb és újabb energiák után kutatsz,
a saját módszereddel ...

Azt hiszed te különb vagy?
Rászólsz! Ráförmedsz! Keresed a fogást rajta!
Engeded, had forrjon! ...

MAJD, MINT VÁMPIR KÉJES ÉVEZETTEL,
GYŰJTÖD MAGADBA ENERGIÁIT!