Amorf anyag izzik a mélyben,
energiája hatalmas.

Szeretné az ember is,
hogy lehetne oly erős,
magasztos,
hogy képes lenne kihasználni ezt a forrást,
mely nekünk megadatott.

Itt ülünk rajta évezredek óta,
s mégis nyugszik alattunk,
csendben.

Néha felszínre tör,
olyankor pusztít,
s az ember menekül,
mégis keresi,
hogyan tudná hasznosítani,
s energiáját
béklyóba fogni.